Nem mond le Szigeti Péter, nem mond le senki az OVB-ből. Mert nagyon sajnálják, de nem az ő hibájuk, hogy a parlamenti választások első fordulója kabarévá vált, valójában semmi közük hozzá, nem ők találták ki a szisztémát. Mit is tehettek volna? A körülmények áldozataivá váltak, miközben tették a dolgukat, az meg csak az, hogy ülésezzenek. „Tiszteltelnökúrtiszteltbizottság”, „megadomaszótköszönömaszót”, satöbbi, nem kell nekik semmit értelmesen csinálni. Abszurdisztán, a következmények nélküli ország.

A kínos az egészben, hogy ezt a bizottságosdit élő adásban, kiélezett helyzetben, többmillió ember (ezek között egy csomó értelmes is volt) szeme láttára játszották, miközben minden normális ember legalább fél nappal korábban tisztában volt a helyzettel. Egyszerűen egyértelművé vált, hogy ezek a talán valamikor értelmes emberek olyan leírhatatlanul végletes módon szűkültek be a zsíros bizottságosdiban, hogy az egész nyomorult grémium egy pillanatra sem volt képes valamennyire is józanul és világosan kitekinteni az őt körülvevő világra.

Néztem, és nem hittem el, mennyire másik meccset néztek ők ott. Mármint persze átvitt értelemben, hiszen Szigeti ki is jelentette, hogy nem néznek tévét ülésezés közben, ezért nem volt fogalmuk sem, hogy mi zajlik. Internet? Telefon? Rohangászó hülye kis titkárnők cetlire firkantott adatokkal? Ugyan már!

De csak egy pillanatra fogadjuk el, hogy nem ez ő hibájuk, sőt, amit a tévében láttunk, az a szakmai teljesítményük csúcsa volt. Ez sem változtat semmin, az egész ostoba csinovnyikbandának le kell mondania. Mert ezt hívják felelősségnek. Amikor nyugaton azonnal lemond egy közlekedési miniszter egy vasúti baleset után, akkor azzal azt állítja, hogy ő vezette a vonatot? Vagy ő kezelte hibásan a váltót? Nem. Az ő felelőssége a közlekedés hbátlan működése, és ez elég ahhoz, hogy ő is vállaja a következményeket.

Persze a választási jogszabályok nyilván körmönfontabbak ennél, és nem minden az OVB-n múlik, de azért mégsem véletlenül nem a pékszakszervezet kiflisütő-versenyét, hanem az ő nyamvadt dzsemborijukat figyeltük, talán mégiscsak ott volt valahol a kezük ügyében a megoldás, csak úgy nehéz megtalálni, ha közben még magát a problémát sem ismerik fel. De nem, szerintük semmi közük nem volt semmihez. Ők csak úgy ülésezgettek, meg jogvitázgattak.

És a végén az emberi vonal: ha egy egész ország röhög rajtam és/vagy a halálba elzavarna, mert inkompetens, cinikus, ostoba, tehetetlen majomnak tart, akkor legalábbis hálát adok az égnek, hogy le lehet végre lépni. Nem pedig állok a pöcegödör alján, és ások tovább dühből.

Update: Hogy világos legyen midenkinek: a sorokhoz semmi köze az OVB-nek, de erről a helyzetről még egy épkézláb tájékoztatást sem voltak képesek összeszedni, pláne nem megalapozott és szilárd döntést hozni azokban a kérdésekben, amelyek igenis az ő hatáskörükbe tartozott, ez az ő hibájuk.