A gyerehaza.org jelentősége, pontosabban jelentéktelensége távolról sem indokolná, hogy újabb bejegyzésben foglalkozzak vele, de a csütörtöki posztra érkezett komment mégis arra sarkall, hogy megpróbáljam olyan lassan és tagoltan elmagyarázni, mi okozta a felháborodást a 10 pontos hülyeséglista kapcsán, hogy még az IKSZ is megértse, és hogy szerintem min lenne érdemes gondolkodni, ha ez az egész nem csak egy ostoba blöff lenne.
Kálmán Olga csütörtök este megette vacsorára Azbej Tristant, a Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) akármijét, pörkölttel, galuskával, Túró Rudival, és egy kancsó egri bikavérrel öblítette le. A beszélgetés egyébként a kihagyott lehetőségek beszélgetése volt, KO nem igazán bírt rátapintani az egész tízpontos lista felemásságára és ötlettelenségére, ehelyett össze-vissza beszélt az adórendszerről, Tristan meg képtelen volt megvédeni a mundér becsületét legalább picit is.
Sajnos nem beágyazható a videó, kattintásra eredeti helyén megtekinthető
A legtöbb, amit sikerült leszögeznie, hogy a Túró Rudit nem szó szerint kell érteni, az csak egy szimbólum, és mindenkinek van saját Túró Rudija, ami fontos neki. Szóval nemcsak a sajtkészítőkről van ám itten szó. Pedig milyen bátran kommenteltek és "trollmédiumoztak" itt a Zugfirkászon is (a Magyarország: pörkölt, galuska, Túró Rudi című bejegyzéshez), de sajnos amikor tényleg érvelni lehetett volna, meg okosat mondani, akkor Tristan a stúdióban inkább a vizespoharat markolászta.
Talán tényleg Tristan kommentelt, talán nem, mindenesetre inspiráló hozzászólás
A kritika lepereg, a hülyeség megmarad
Az igazán érdekes az az, hogy a honlapjukra zúdult hatalmas mennyiségű felháborodott komment - aminek egy része kamu, de jelentős része biztosan érintettektől érkezett -, a témában született kritikus blogposztok és az általános felzúdulás ellenére Tristanék képtelenek megállni egy pillanatra, és átgondolni, mi is a baj.
(Rövid helyszíni kapcsolás: A gyerehaza.org listáját kiegészítettek három „olvasói” érvvel: az otthon maradt családdal, ékes anyanyelvünkkel, valamint - dobpergés - a szép magyar időjárással. Komolyan, én sem hittem el elsőre, de nézzétek meg, ott van: a magyar időjárás miatt kell hazamenni. Visszakapcsolunk a stúdióba.)
Tristan, kapaszkodj meg! Ha egy értelmiségi külföldre költözik, akkor tökéletesen fel tudja mérni, hogy mit nyer és mit veszít a döntéssel, a Túró Rudit meg a magyar időjárást már rég lematekozta fejben. Ergo nem ezeket a marginális hülyeséget kell reciklálni, hanem a döntés bemenő paramétereit kellene megváltoztatni. Vagy legalábbis erről gondolkodni, beszélni, ha picit is komolyan akarnátok magatokat venni.
Nyilván nem várhatjuk el egyetlen szerencsétlen politikai óvodától sem, hogy hirtelen érdemben emeljen a bérszínvonalon, alapjaiban formálja át a foglalkoztatási helyzetet, nyissa meg az utat a vállalkozószellem előtt, egy csapásra reformálja meg az egészségügyet és mindezzel párhuzamosan javítson a közhangulaton és teremtsen elfogadóbb, élhetőbb, biztonságosabb társadalmi környezetet Magyarországon.
De hogy értelmes javaslatokkal álljon elő egy fókuszált kérdésben, amit önként tűzött a zászlajára, és pláne ne nézzen minket hülyének, azt igen. Nem is lenne olyan bonyolult ötleteket gyártani, ebből a szempontból kifejezetten hálás a téma, az egyébként tényleg hasznos cél pedig egyértelműen megéri a gondolkodásra szánt időt és energiát.
Néhány kóbor ötlet, csak úgy
Az elérhető jövedelmek között tátongó hatalmas szakadékot csökkentendő megpróbálhatnánk adókedvezménnyel növelni az otthoni nettó bért azok számára, akik bizonyíthatóan több éves külföldi munkaviszony után szeretnének Magyarországon munkát vállalni. Lehet persze, hogy inkább a a munkáltatói terhek célzott - azaz kifejezetten hazatelepülő munkaerőre vonatkozó - csökkentésével érdemes próbálkozni, vagy akár a kettő kombinációjával.
Ösztönözhetnénk a multinacionális vállalatokat, hogy mielőtt külföldi munkaerőt telepítenek Magyarországra, bizonyíthatóan tegyenek meg mindent, hogy helyette külföldön élő magyart csábítsanak haza, és törekedjenek a külföldi irodákban dolgozó magyarok vállalaton belüli hazatelepítésére. Ugyanez persze igaz a külföldi munkavállalót felvevő magyar cégekre, akiket szintén rávehetünk, hogy egy erre a célra létrehozott és működtetett felületen keresztül inkább külföldön élő magyart keressenek első körben.
A hazatelepülést segíthetnénk, ha legalább kettő (három, öt, akármennyi) éves külföldi munkavállalás után állami kamattámogatással kiegészített lakáshitelt kínálnánk, vagy kifejezetten nekik szánt, speciális hitelkonstrukciókat. Ahelyett, hogy a Debrecentől „csak” 40 kilométerre lévő, ezer lelket - többségében 60 év felettieket - számláló Bihartorda 5 forintos telkeinek parasztromantikájáról ömlengenénk, ahogy a gyerehaza.org teszi. Tényleg, Tristan, szerinted miért kerülnek 5 forintba azok a telkek? Mert sokan akarnak ott élni? Szerintetek tényleg az való a világ nagyvárosaiból hazatérő értelmiségi fiataloknak?
A hazatelepülő fiatalok poszt-graduális képzéseit segíthetjük a hazai egyetemeinken ösztöndíjakkal, támogatásokkal, akár a korábbi szakmai irányuktól egészen eltérő területeken is. A külföldön szerzett tudományos fokozatok honosítása jó lépés, még ha csak adminisztrációs formaság is, és nyilvánvaló, hogy a kutatók nem emiatt hagyják el az országot, vagy maradnak külföldön a fokozatuk megszerzése után.
Azt se felejtsük el, hogy az egész gondolatmenet alapja, hogy helyes, ha a fiatalok nálunk fejlettebb országokban töltenek el néhány évet, akár tanulással, akár munkával. Érdemes lenne talán a hazánkban is jelenlévő multinacionális vállalatokat olyan programok indítására rávenni, aminek a keretében a pályakezdők eljuthatnak a vállalat külföldi irodáiba dolgozni, hogy azután a fent említett mechanizmusok útján visszakerüljenek Magyarországra.
Üres szlogengyűjtemény az otthoni választóknak
Ez persze csak néhány hevenyészett ötlet, kiegészíthető és akár vitatható is, és nem biztos, hogy bármelyik is a célcsoport kellően nagy része számára tenné reális alternatívává a hazaköltözést, főleg ha a magyar társadalom általános állapota nem javul érdemben. Az obskúrus adókedvezmények és állami támogatások torzító hatásairól, a különböző alrendszerek finomhangolásáról is hosszasan lehet vitatkozni, de legalább kilépnénk a pörkölt-magyar menyecske-Himnusz koordinátarendszerből.
Mindehhez persze pénz is kellene. Valószínűleg egyébként nem túl sok, legalábbis a központi költségvetés nagyságrendjeihez képest biztosan, és főként azt figyelembe véve, hogy a cél látszólag a magyar gazdaság és társadalom fejlődése szempontjából kiemelten hasznos társadalmi csoport megszólítása, visszacsábítása.
Egy olyan országban viszont, ahol például 5-10 milliárd forintnyi jövedékiadó- és ÁFA-kiesés miatt el lehet halasztani a dohányzás - a legtöbb kultúrországban valamilyen szinten érvényben lévő - tiltását, ne legyenek illúzióink afelől, hogy a látszólagos felbuzdulás mellé a KDNP, mint kormánypárt, mennyi valóságos erőforrást akar felsorakoztatni a saját ifjúsági gittegylete álmodozó szemű wannabe politikusain kívül.
Mindebből egyébként világosan látszik, hogy ez az egész csak kommunikációs blöff. Az oldalon összeszedett maszlag egyáltalán nem a külföldön dolgozó, képzett fiatal értelmiségieket célozza, a romantikus ömlengés, optikai patriotizmus, pörkölt, galuska, szimbolikus Túró Rudi csak a KDNP magyarországi választóinak szóló kirakatműsor és szlogenparádé.
Ezért nem lehet komolyan venni, és ezért nem érvényes az az egyébként is gyenge érv sem, hogy „legalább valaki próbál egy-két jó szót szólni” hozzánk. Mert nem hozzánk szól.
Update: Tristan kommentben válaszolt itt, amire itt olvasható az én válaszom.