A lettországi Tele2 hekkelte a médiát a kamumeteorittal. Önmagában sok hírértéke nincs, de ha igazi lett volna a becsapódás, sem vitte volna át az istenadta nép ingerküszöbét, mivel a meteorit egyetlen agyvelőt sem fröccsentett ki, beleket sem ontott, és még csak lemondásra sem szólított fel senkit.
Engem azért érdekelne, hogy mégis mit hittek. Mi az üzenet, mi a cél, mi a magyarázat? Már megint nem értem a modern marketinkommunikációt, pedig alig pár éve töltötték a fejembe a tudományt. Mindenesetre megnyugtató, hogy a marketinges, mint olyan, nemcsak kicsiny hazánkban tud akkora idióta lenni, amekkorát fejlettebb civilizációkban csak cirkuszban mutogatnának.
Nem a médiahackkel van gondom, sőt, az kifejezetten jó móka lehet, ha ügyesen csinálják. De ez nem is médiahack volt, csak egy béna hazugság. A médiahack lényege ugyanis, hogy indirekt módon felhívják a figyelmet valamire, még ha az a valami csupán annyi, hogy az újságírók mennyire lusták és ostobák. A médiahack másik lényege, hogy nem magától derül ki, hanem a médiahekkelő megmondja, hogy ugyan rá lehetett volna jönni, de egyetlen nagyokos sem jött rá, hogy átveréssel van dolgunk.
Ebből az egész bénaságból viszont hiányzik az üzenet, úgy értem, a valódi üzenet. Mert az, hogy csak arra akarták felhívni a figyelmet, hogy azért a válságban is történhetnek érdekes dolgok, értékelhetetlen baromság. Pedig egy ilyen akcióban is lehetne valami, ha teszem azt, arra hegyezik ki, milyen gyorsan terjednek a hírek a mobilkommunikáció segítségével, vagy milyen kiválóan vizsgázott a Tele2 szolgáltatása a kvázivészhelyzetben. Vagy akármi hasonló, csak ne ez a hülyeség, és utána gondolkodhatnának azon, hogy megérte-e, vagy sem.
Így viszont tök jogos, ha alaposan kirugdalják őket mindenféle minisztériumi megbízásból, mondván szórakozzanak mással, máshol.
