Végre valami megmozdult, illetve annál több is történt: Mit ígérnek? néven pont egytucatnyi közgazdász szövetkezett arra, hogy a választási hajrában rendet tegyen, és bölcs homlokú honatyáink felelőtlen hazugságait programjait a lehető legobjektívebb módon értékeljék, „elsősorban annak célzottságát, számonkérhetőségét, illetve megalapozottságát”, ahogy ők írják a honlapjukon.
Egyelőre még a meló elején tartanak, de az első lépést viszont már megtették, egy nagy halom közgazdászt és egyéb hasonló okostojást megkérdezve összeszedték, hogy elvileg miről is kellene, hogy szóljon egy normális kampány. A válaszok alapján a legfontosabb kérdéskörök az alábbiak (a teljes lista itt):
1. közoktatás minősége és hatékonysága
2. korrupció és pártfinanszírozás
3. a roma/cigány népesség integrációja
4. egészségügy minősége és hatékonyság
A listán biztos mindenki találna vitatkozni valót, egy-két téma szerintem sem annyira fontos, más szempontok pedig sokkal inkább, de nem is a pontos rangsor a lényeg. Az viszont elgondolkodtató, hogy a felsorolás élén szereplő kérdések mekkora helyet kapnak a politikai közbeszédben, mert általában nagyon keveset, legalábbis értelmes módon biztosan - mennyit beszélnek hős politikusaink például a közoktatás állapotáról ? (A Jobbiknál beakadt cigánybűnözés-lemezt – még ha tényleg épp egy fontos kérdésre hibáztak is rá – nem sorolom az értelmes közbeszédhez).
A programok ismeretében pedig a „piszkos tizenkettő” továbbviszi azt a munkát, amire egyébként már több ciklussal ezelőtt is szükség lett volna, és az ígéreteket beárazza aszerint, hogy mennyire szól a fontos kérdésekről, milyen minőségben teszi, és a konkrét javaslatok milyen hatást gyakorolnak a költségvetésre. (Update: hogy egyértelművé tegyem, ez három eltérő szempont: (1) kérdésfelvetés helyessége (2) az adott válasz minősége (3) a tervezett intézkedések költségvetési hatásai)
Így, egyelőre mindenféle eredmény, vélemény, értékelés nélkül egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy akárki negatívan ítélné meg ezt a kezdeményezést, legalábbis irgalmatlanul hülyének és/vagy érintett politikusnak kell lenni hozzá. Ez a harmónia viszont biztosan csak odáig fog tartani, amíg a konkrét értékelések meg nem jelennek, és őszintén szólva nem irigylem a szakértőket, néhány kisállat-kereskedésre elegendő kígyót és békát biztosan kapnak majd, ha leírják, hogy mi és hol hibázik egyik vagy másik oldalon.
Ráadásul hiába viszik végig következetesen a projektjüket, érezhető hatást nem hiszem, hogy gyakorolhatnak a 2010-es választás menetére, ahhoz túlságosan új a dolog, először meg kell ismernie a közvéleménynek, aztán pedig elhinnie, hogy tényleg független és értelmes gondolatokról van szó. Kicsi tehát a valószínűsége, hogy bármely párt, különösen a mostani hisztérikus hangulatban, akárcsak egy hajszálnyit is racionálisabb, hihetőbb és relevánsabb irányba terelné a kommunikációját (vagy a szavazók a szavazataikat), csak azért, mert ők leírják, ha lényegtelen kérdésekre adnak ostoba válaszokat. De remélhetőleg nem is csak erre a pár hónapra szól ez az elköteleződés, hosszú távon pedig akár látványos változást is hozhat.
Mert az egy dolog, hogy a politikus a szavazatmaximalizálás érdekében a kampány során messze nem azt meséli el, amit valójában tenni akar vagy amit tenni kell, de nem mindegy, hogy a kampányígérgetés számára mekkora teret biztosítanak többek között azok a független értelmiségiek, akik képesek kiegyensúlyozottan és kellően kritikusan rávilágítani a valótlanságokra, félremagyarázásokra. Normális demokráciában ez is a játék része, mert csak ilyen kontroll mellett maradnak meg a politikusok a bájos füllentések szintjén. Egyébként meg szétcseszik az országot, pont ahogyan az elmúlt húsz évben tették. Szóval hajrá Mit ígérnek?!
(Csak ne lenne kérdőjel a nevük végén, mert így nagyon sután lehet csak szövegben hivatkozni rájuk...)