Nem vagyok igazán nagy sorozat rajongó, a Heroes-t követtem másfél évadig, pár hónapja megnéztem egy fél évadot egy hangulatos kis animéből, a Samurai Champloo-ból, de azt is inkább a zene miatt, ezen kívül nem életvitelszerű Szomszédokat, és elvétve Dawson és a haverokat tudok felmutatni a múltamból (utóbbiakat kizárólag Richter-skála szerinti 10-es erősségű másnapossággal abszolváltam). A Lost rettenetesen felidegesített, amikor egyszer belekaptam, az a maréknyi Szívek szállodája epizód meg nem számít, ráadásul soha nem is fogom bevallani senkinek.

Szóval nem rendelkezem valami hardcore életművel sorozatok terén, ezért amikor belebotlottam a Flashforward premierjébe, egészen megörültem neki. Gondoltam most javítok, belevetem magam az év szenzációs akció-krimi-thriller-mittudoménmilyen sorozatába, de izgi is lesz az. Csalódtam is alaposan. Biztos csak mert nem értek a sorozatokhoz, és túl sokat várok, vagy le kellene darálnom kapásból egy évadot étlen-szomjan, alvás nélkül, és akkor tetszene, de ez nagyon laposnak tűnt. Vagy inkább elkapkodottnak.

Nyilván terebélyes és igen fondorlatos módon gonosz, vagy épp jó tettek húzódnak meg az események mögött, fordulatos sztori, kidolgozott karakterek, meg blabla várja majd a nézőket a sorozatban, de annyira lehangoló volt, ahogyan percek alatt rakták össze a filmbeli hírműsorok és főhőseink, hogy mi történt. Mindenki belelátott a jövőbe 2 perc 17 másodpercre, és amit láttak az tényleg a jövő, mert mindenki ugyanazt látta, pont. Erre a filmben legfeljebb egy óra kellett az emberiségnek, de hőseink az élen jártak.

Ami aztán igazán lehangoló volt az amúgy sem túl érdekesnek tűnő karakterek mellett, az ahogyan bevillantották főhősünk kedves nejének jövőbeli új faszijának búráját, meg a végén a mozgó alakot a stadionnyi lekókadt, épp a jövőbe révedő ember között. Jó, hogy ki nem írták, hogy légyszi-légyszi nézd meg a következő részt is, annyira erőltetett volt a „homály”, miközben előtt ezerrel ontották az arcunkba a megfelebezhetetlennek tűnő tényeket. Hangsúlyozom, nem vagyok rutinos elsőrész-néző, de azt hiszem, a másodikrész-nézést már nem a Flashforwardon fogom gyakorolni.