Magyarország-Csehország 2-2, tizenegyesekkel 4-3, a magyar válogatott a legjobb nyocban az U20-as vébén.
Ez valami elképesztő. Rég izgultam ennyire magyar válogatott meccsén, persze lehet, hogy nem is olyan régen, de most akkor is úgy érzem, hogy ez példátlan győzelem volt. Kétségtelenül voltak olyan szakaszai a meccsnek, amikor leültünk, de így is több olyan dolgot láthattunk egy magyar csapattól, amit az elmúlt tíz évben soha (na jó, nyilván nem soha, mondjuk inkább, hogy ritkán, de most csak végletekben tudok gondolkodni).
Egyfelől ez egy labdabiztos brigád. Ha szükség esetén vissza kell tenni a labdát a romboló alakulatnak, akkor sem kell felszisszenünk, mint Vanczáknál vagy Sebőknél, a labdatartás elöl pedig nem a Torghelle-féle "labdával is szabálytalankodást" takarja, Németh és Koman úgy csavarodik rá a labdára, hogy öröm nézni. Másfelől van spiritusz a srácokban. Az első félidő második felében egészen visszaszoruló csapat felszívta magát, a hosszabbításban még a cseh vezető gól után is – oké, szabadrúgásból – tudtak egyenlíteni, aztán a tizenegyespárbajt is hozták. Ez sem éppen hungarikum.
Ebben a csapatban meghatározó egyéniségek vannak. Illetve meghatározó egyéniségek lehetnek, nem is olyan sokára. A legfontosabb, hogy több van belőlük, még ha elsőre egyértelműen Koman, és az ellinkeskedett tizenegyese ellenére is Németh jut eszünkbe, a többiek is nagyon rendben voltak (Kiss a vébé gólját ragasztotta a felsőbe, pedig teli torokból üvöltöttem a képernyőnek, hogy vigye még közelebb vagy passzoljon).
Természetesen most az elragadtatottság szól belőlem, hiszen alig láttam játszani ezt a csapatot, de nagyon hiszek abban, hogy ha ezek a srácok érnek még egy-két évet, akkor a felnőtt válogatottat (ami egyébként szerintem már most klasszisokkal jobb, mint néhány éve), olyan szinten javítják majd fel, hogy tényleg lesz majd mit keresnünk az eb- és vb selejtezőkön, és nem „csak” U20-as világbajnokságon szurkolhatunk ezeknek a fiúknak. Alig várom már.
