Forrong a techvilág, mert lekapcsolták az internetet Egyiptomban. Az avítt, dohos diktatúra kétségbeesett elfojtási kísérleteinek ez az állomása valóban nem jelentéktelen pillanat, már csak azért sem, mert a világ még soha korábban nem látott olyat, hogy egy országban egyszerűen kihúzzák a dugót, és se Twitter, se Facebook, se Youtube. Még Google se. Olyat persze látunk nap mint nap, hogy fél kontinensnyi területek lényegében nincsenek bekapcsolva az információs szupersztrádára, meg hogy egy diktatúra kénye-kedvére cenzúrázza az elérhető információkat, no de hogy csak úgy kikapcsoljanak egy országot, olyan még nem volt.

Barack Obama és Hillary Clinton felszólították az egyiptomi rezsimet, hogy állítsa vissza az internetet az országban, a tiltakozáshoz egy amerikai digitális jogi csoport is csatlakozott. Nyilván nemcsak ezt mondták, de fontosnak tartották külön kiemelni.

Fred Wilson, a Szilícium-völgy egyik legbefolyásosabb befektetője hosszasan értekezik arról, hogy számára azért volt nagyon rémisztő a mögöttünk álló hét, mert lekapcsolták az internetet Egyiptomban, pedig ő hozzá van szokva, hogy bárhol, bárkit, bármikor elér Skype-on vagy mobilon, és hogy a Twitteren mindig tájékozódhat róla, mi újság a világban. Nem az volt neki a rémisztő, hogy sokan meghaltak az elnyomó hatalom elleni harcban, hanem hogy nincs net.

A Facebook szóvivője sietett leszögezni, hogy az egyiptomi felhasználók leszakítása a világhálóról a „globális közösség” elleni vétség. Randi Zuckerberg, a Facebook marketingigazgatója, nem mellékesen a huszonévesen multimilliárdos vezérigazgató, Mark nővére a Twitteren osztotta meg a világgal Davosból, hogy egy tunéziai miniszter túláradó hálával köszönte meg neki a „vértelen forradalmat éltető technológiát”. Az internetbiznisz különféle szereplői úton-útfélen párás tekintettel magyarázzák, hogy a modern kor és a közösségi média csodáját láttuk Észak-Afrikában.

A tunéz és egyipt forradalom a Facebookon és a Twitteren zajlik. Csodás korban élünk.

"Davos moment", "bloodless"...

Egy frászt, ébredjünk már fel.

Tech- és internetbuzi vagyok, anélkül nehéz is lenne egyébként techblogot vezetni. Abszurd módon lelkesedem mindenért, ami online zajlik, a közösségi média vívmányaitól és az internet fejlődésétől egészen eufórikus állapotba tudok kerülni, hagymázas képzelgéseimben néha még azt is hajlamos vagyok elhinni, hogy tényleg ez az egyetlen út, az üdvözítő jövő. Most valahogy mégis kilóg a lóláb. Mióta is létezik a Facebook és a Twitter? Mikor is váltak a világörökség részévé, az emberi faj intergalaktikus uniójának letéteményeseivé? Valaki írja már be a Wikipédiára, mert különben nem tudom.

A tunéziai és egyiptomi forradalom a Facebook és Twitter nélkül is megtörtént volna. Talán nem most, talán nem pont így, nem ilyen sebességgel terjedtek volna az első hírek, talán nem eszkalálódik ilyen gyorsan a forrongás. De megszervezték volna szóbeszéd, postagalambok vagy füstjelek segítségével, mindegy mivel.

A düh és elkeseredettség anélkül is kirobban egy közösségből, hogy kiírnák státuszüzenetbe, mint ahogyan közösségi média hiányában sem álltak le az események, nem ténferegnek tanácstalan tüntetők az utcákon, várva, hogy valaki végre becsekkoljon a Foursquare-en. Az a közösség igazi ereje, hogy mindig megtalálja a legrövidebb és leghatékonyabb utat a szerveződésre. Ha ez épp a Facebook, akkor ott, ha nincs Facebook, akkor máshogy.

Az egyiptomi forradalomban nem az a legdurvább, hogy lekapcsolták az internetet, bár az is súlyos, de jóformán eltörpül amellett, hogy a diktatórikus hatalom mi minden mást képes még megtenni.

Mint mondtam, elkötelezetten hiszem, hogy a technológiai fejlődés jó. A kontinenseket áthidaló szabad kommunikáció fantasztikus idea, de ez nem egyenlő az internetet uraló vállalatokkal. Aki azt hiszi, hogy a Facebook vagy a Twitter kulcsfontosságú eleme a hatalom feletti kontrollnak, és hogy a velük természetes módon együtt járó ideológia a világ minden táján áldásként hull alá a népre, az nagyon téved. A nyugat bűnös módon a harmadik világ kulturális és gazdasági gyarmatosítására használja az internetet, és azért sokkolta, hogy Egyiptomot percek alatt le lehetett kapcsolni, mert akkor talán más potenciális gyarmatokkal is meg lehet tenni ugyanezt.

Természetesen jó lenne, ha működne az elektronikus kommunikáció Egyiptomban, nem nekünk, hanem nekik is, ott. Mintegy mellékhatásként lehetne megosztani, retwittelni, tagelni, lájkolni, kommentelni, szóval érezhetnénk, hogy a részesei vagyunk a forradalomnak a fotelból. Akik hozzám hasonlóan ebben élik mindennapjaikat, furcsa hiányérzettel küzdenek, ha hirtelen elfogy az internet pont ott, ahol a legzaftosabb dolgok történnek épp.

De ez csak elvonási tünet, nem jelenti, hogy a Facebook és Twitter bármi módon a világ jobbá tételén munkálkodna. Számukra nyilván nagyon nem mindegy, hogy milyen erővel söpör végig az arab világon a forradalmi hevület, és hogy Egyiptomban például ki kerekedik felül. Az igazán radikálisok talán vissza se kapcsolnák az internetet soha. Az rögtön 80 millió potenciális júzer mínusz, még szép, hogy aggódnak, de addig is lehet legalább tetszelegni a forradalom elszánt támogatóinak szerepében.

A Facebook, mint a szabadságukért küzdő emberek fő segítője, érezzük, mennyire abszurd, nem? Remélem, hogy az egyiptomiaknak azért sikerül ennél többet is elérnie a harcuk megvívásával. Úgy többet, ahogy ők akarják, és nem úgy, ahogy a nyugat gondolja.

Egyiptom az amerikai FoxNews térképén