A rengeteg tipikusan magyar kicsinyességtől átitatott, negatív kommentár ellenére a KDNP és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség közös kezdeményezése, a Gyere haza! honlapja, és főleg az azon található 10 érv Magyarország mellett nagyon a szívembe talált. Azt hiszem, épp a célcsoportba való vagyok: külföldön élő, több diplomás, fiatal értelmiségi. Bizony, olvasva a pontokat, őszintén fontolóra vettem a hazaköltözésem kérdését.
Tényleg, a korosztályomból kinek ne idézne eszébe kellemes emlékeket a Túró Rudi? Vagy melyik hazájától távolra sodródott sorstársamnak ne szorulna el a torka, amikor végre meglátja a Budapest fényeit a repülő ablakán kitekintve? Csak én hánykolódok álmatlanul az ágyban egy-egy unalmas külföldi vacsora után, pörköltről, nokedliról, csalamádéról álmodozva? Ki ne akarna végre úgy istenigazából kitűnni a környezetéből azzal, hogy beszél angolul, netán még egy-két másik nyelven?
És hogy mit ne mondjak, kedves honfitársaim, Amszterdamban, ahol most élek - szemben a „nemeket összemosó filozófiák szelétől” érintetlen Magyarországgal - bizony buzik is vannak.
Vissza akarok menni! KDNP! IKSZ! Jövök!
